HTML

zsombibaba

remélem egy napon a gyermekem megtudja, hogy mennyit jelent számomra és miken mentünk keresztül...

Friss topikok

Linkblog

NO COMMENT

2010.03.11. 13:39 dépé

Az alábbi levelet a párom, Ingi kapta a héten a volt feleségemtől...

A döbbenettől először egyikünk sem tudott szólni.....

"Szia
Sajnos nem örömömben kellett, hogy megírjam ez a levelet, és újra felvegyem a kapcsolatot veled. Az elmúlt héten volt a Zsombor születésnapja, ami akár az én életembe akár a Peti (az ő nevében is állíthatom) életében a legszebb nap az évben. Mert végre újból jó kapcsolatba vagyunk, Petivel szeretem volna, ha ez a nap Zsombornak legyen jó, és együtt tudjuk ünnepelni, hisz mi vagyunk a szülei, mikor én ezt még terveztem és beszéltünk a Petivel róla láttam, rajta hogy jól esett neki és vágyik erre a dologra, de sajnos ez nem jött létre (és szerintem mindketten tudjuk miért). Mióta újból felbukattál a Peti életébe úgy érzem, rosszabbodik a Peti kapcsolata a Zsomborral, evvel hogy a Peti nem jött el nem engem bántott meg, hanem a fiát, és tudom, hogy a Peti nem olyan ember, aki önszántából fájdalmat okozna a fiának. Zsombort nagyon rosszul érintette, hogy nem jött az apja az óta is emlegeti. Így szeretném, ha mostantól kimaradnál a Zsombor életéből, úgy érzem rossz hatással vagy a kettőjük kapcsolatára, egy gyereket nem lehet elbűvölni ha, nincs mellette tiszta érzelem, a gyerek őszinte lény. (és ha ez az egészet arra használod, hogy megtartsd a Petit akkor már rég rossz). Nem kell játszani a tökéletes pótanyát, hisz nincs szüksége a gyereknek erre, vannak szülei, akik szeretik és gondoskodnak róla, te mindig egy kívül álló személy leszel neki.
Igazából nem értelek, miért teszed ezt, mi jó ebbe, először a Peti, majd a képek a neten a gyerekemről amihez semmi jogod nem volt, majd most ez, azt gondolod hogy ember életével ját hatsz vagy megtudod venni a boldogságot, lehet hogy egyszer súlyos árat fogsz fizetni ezért. Úgy gondolom a boldogtalan életedet szeretnéd helyrehozni minden áron, de abba egy percig sem gondoltál bele, hogy ezek az emberek téged soha nem bántottak. Rossz lehet így élni ekkora bizonytalanságba, és mutatni a külvilág felé hogy minden happy. Soha nem éreztelek vetélytársamként, vagy nem tudtam féltékeny lenni rád , gondolom te annál inkább, de azt gondoltam, hogy okosabb nő vagy ennél. Tudod, én is tudnék neked fájdalmat okozni, sokszor gondolkoztam már rajta, de nem megyek le a szintedre. Soha nem tudsz annyit adni a Petinek amit én, és soha a nyomomba nem tud érni, bármennyire is próbálkozol. Mi igazán szeretjük egymást, és ez nem érdekről szól. Zsombor és én vagyunk a legjobb dolog az életébe ami valaha is történt.
Soha nem értettem azokat az embereket akiknek a másé kell, mindig betegesnek tartottam. Pénz nem boldogít erre pont a Peti tanított meg annak idején a pénzzel vett boldogság egyenes út a magány felé.
Még ezek után is csak minden jót kívánok neked és a fiadnak, de viszont az én fiamat hagyd békében élni nincs szüksége rád, vagy arra hogy felhasznűlják a piti játékokhoz."

Szólj hozzá!

2010.03.01

2010.03.01. 16:08 dépé

Jó régen nem írtam...Eljött ez a nap... ma 3 éves az én kisfiam...

Isten éltessen Dugó! Nagyon szeretünk Téged!

Ez a nap, amit úgy vártunk 2009.jún.30-a óta...

 

Szólj hozzá!

20090818kedd....

2009.08.18. 13:18 dépé

több mint 1 hete nem irtam....

már nagyon hiányzik Zsombi, várom a holnapot, 1 hete nem láttam, múlt héten szerdán volt velünk... előtte vasárnap egész nap, nagyon jól éreztük magunkat :o) nem akart a kiságyban elaludni, nagyon ragaszkodott hozzám, végül a nagyágyon aludt el mellettem, nagyon aranyos volt, olyan jól aludt, hogy a nyála is kifolyt az ágyra...

nagyon ügyesen bilizik, szól, hogy "apppa - kaka".... :o) délután kimentünk megnéztük a Viriéket, jól érezte magát, fájúó szívvel vittem haza este...

szerdán siettem érte, a kedves édesanyja nem "adta ki" csak 17.00-kor, nem értem miért kellenek ezek a dolgok... játszótéren voltunk ill. otthon, pelus nélkül... :o) Vacsira megevett 1 jó adag felvágottat + szőlőt, Ingi nem győzte hordani neki :o) Ha kaja kell, csak neki szól :o)))

 

 

 

 

 

 

 

 

 

komment

20090807péntek

2009.08.07. 12:57 dépé

Ezen a héten kedden "felhívott" az én kisfiam és ezt mondta: Appa.... kaka.... bili... :o))

Jól lebeszélgettünk.... már nagyon hiányzott hogy halljam a hangját is....

Szerdán az édesanyja szólt, hogy Zsombi beteg, láza volt, csúnyán köhög és ha lehet ne vigyem el.... így odamentem és ott voltam vele egy picit. utálom azt a helyet...

alig várom a vasárnap reggelt, hogy Velünk lehessen egész nap. Biztosan jól fogjuk érezni magunkat, csak sajnos ilyenkor nagyon repül az idő és hamar eltelik a nap....

komment

20090803hétfő

2009.08.03. 15:30 dépé

ma írtam 1 levelet a gyámügynek, hogy a segítségüket kérjem az elmaradt láthatás pótlásában...

Szólj hozzá!

20090729szerda

2009.08.03. 15:23 dépé

a megszokott időben mentem Zsombiért, nem volt otthon senki, az utolsó pillantban jött 1 sms, hogy a "kedves édesanyja" nem tudta megoldani, hogy otthon legyen, amikor hamarabb hazavinném, ezért elvitte magával... pótlás? mit gondolok én? figyelembe veszi azt bárki is, rajtunk kívül, hogy mi jó a gyereknek? ugyan....dehogy....

komment

20090726vasárnap

2009.08.03. 15:19 dépé

nagyon vártam már a reggelt, több mint 1 hét telt el...

amikor érte mentem Zsombi köhögött elég csúnyán, az édesanyja semmit nem mondott, hogy mi a baja, adott-e neki gyógyszert stb...a gyógyszertárban kezdtünk, hogy legyen otthon minden ami kellhet. Az hogy váltás ruha nálkül engedte el, azon meg sem lepődtem, de a kispárnáját sem adta oda, amivel pár hónapos kora óta alszik.... de nem gond, kapott Tőlünk 1 szép Thomas-os párnát, aminek nagyon örült. :o)) nagyon jól éreztük magunkat, délután hatalmas párnacsatában vettünk részt.... fájó szívvel vittem haza este.... észrevehetően egyre többet beszél, sajnos nem rajtunk múlik, hogy többet legyen vele foglalkozva....

már ekkor szóltam, hogy várhatóan a következő szerdán hamarabb mennék érte és hamarabb vinném vissza...

komment

20090630kedd

2009.07.01. 11:04 dépé

tárgyalás... vége, végre vége...

Szólj hozzá!

20090628vasárnap

2009.07.01. 11:01 dépé

 

komment

20090621vasárnap

2009.07.01. 10:57 dépé

balhé...

víz, csúzda... :o)

Szólj hozzá!

20090524vasárnap

2009.05.25. 08:39 dépé

beteg, nem hozhattam el... :o(((

Szólj hozzá!

20090522péntek

2009.05.25. 08:38 dépé

tárgyalás elhalasztása...

Szólj hozzá!

20090520szerda

2009.05.25. 08:37 dépé

jászótér...

Szólj hozzá!

20090517vasárnap

2009.05.25. 08:37 dépé

pancsi zsuzsinál...

Szólj hozzá!

20090513szerda

2009.05.25. 08:35 dépé

szerda, játszótér

Szólj hozzá!

20090510vasárnap

2009.05.20. 13:25 dépé

 Vasárnap a fiamért mentem a megbeszélt időpontban (14.00), érdeklődtem, hogy mikor ébredt, az édesanyja azt mondta, hogy nem aludt, kérdeztem miért nem próbálta lefektetni, hogy ne legyen délután nyűgös. Válasz: kérdezd a gyereket…?!?!? nem beszél még… a fiam örült nekem, mint mindig, a nyakamba ugrott, majd örömmel szállt be a kocsiba. Megérkeztünk hozzánk, megetettük a halakat, ez sosem maradhat ki…:o)) lementünk a játszótérre, hamarosan megérkezett a húgom és az édesapám, lassan 9hónapja nem láthatták a kisfiam. Pár percig meg volt illetődve, de utána felszabadultan játszott velünk…nagyon jól érezte magát, fel volt töltődve, le sem lehetett állítani. :o)) látszott az arcán a felszabadult, jól érzi magát…

A gyereket nem lehet „becsapni”. Érzi, hogy ha valaki őszinte szeretettel fordul felé, érzi hogy szeretik.
Játszótér után segített virágot ültetni a páromnak. Hatalmas örömet okozott neki, szeret dolgozni :o))
Haza kellett vinnem 19.30-ra, hamar elrepült ez a pár óra… :o(
Nem vagyok rosszindulatú, de ami ezután történt, apró elégtétel volt a számomra, számunkra.
Nem akart hazamenni, visszaszállt az autómba, beült az ülésébe. Amikor az édesanyja be akarta vinni, elszaladt… a gyereket nem lehet becsapni… apró elégtétel.
Az édesanyja, amikor megtudta, hogy a kisfiam a délután folyamán találkozott az édesapámmal, húgommal, akkor megfenyegetett, hogy ennek még következményei lesznek, megütöm a bokám stb… miért ütném? Nincsen még kimondva gyermekelhelyezés sem, se semmi. Amig nincsen kimondva, nekem is ugyannyi jogom van a gyermekkel lenni, mint az édesanyjának. Ha olyan lennék, hangsúlyozom hogy „HA” és nem vittem volna haza a gyermeket, akkor ellenem sem tudnánk tenni semmit, pontosan ugyanúgy, ahogyan én sem tudok a másik fél ellen tenni semmit akkor, amikor el voltam zavarva nem egyszer, amikor nem egyszer nem láthattam a kisfiam, akkor amikor több mint fél éven keresztül sehol nem lehettem vele, mint az édesanyja lakhelyén, akkor amikor a családom, édesapám, testvéreim, nagyszüleim nem láthatták 9-10 hónapon keresztül. Ezek után én megüthetem a bokám, mert találkozott a nagyapjával?!?
Vállalom…  

 

komment

20090505kedd

2009.05.08. 13:33 dépé

ma kint volt nálunk a kerületi gyámhivatal ügyintézője környezettanulmányon, hogy "megvizsgálja" a lakást, hogy alkamlas-e arra, hogy a gyermekem minden második 7végéjét velünk tölthesse.... alkalmas! :o)) összeírta mennyi ágy, tv, dvd van a lakásban + 1 akvárium! :o)) az hogy van-e játék, bili, stb... az nem volt fontos... vicces... a gyermeknek nem az a fontos, hogy szerető, gondoskodó emberek veszik körül? az apai alkalmasságom pedig, szerintem, nem attól függ, hogy milyen autóm van, van-e hitelem, a páromnak van-e hitele, tartozása stb.... egyszerre felháborító és vicces, sajnos....

komment

20090503vasárnap

2009.05.07. 16:27 dépé

....végre velünk lehetett a kisfiam "egész" nap... :o))) ehhez sajnos másfél évnek kellett eltelnie...nagyon jól érezte velünk magát... imádnivaló volt... állatos napja volt, lovat etettünk, kutyázott, megetette a halakat :o)) Boldog volt velünk, de sajnos az a nap is hamar véget ért, de EGYÜTT voltunk.

komment

20090506szerda...

2009.05.07. 16:17 dépé

tegnap munka után siettem a "kapcsoltárúért"....:o))  hazamentünk játékokért és mentünk a játszóra... megjött a párom, akitől óriáspöttyöst kapott a gyermek :o)) lesétáltunk vele a dunaparta, kavicsokat dobált a vízbe... hatalmas örömet okozott neki :o))

komment

story...

2009.05.07. 11:36 dépé

Az elmúlt másfél év „története” röviden:

A feleségemmel külön élünk több mint másfél éve, nem működött a házasságunk, van egy csodálatos kisfiunk, aki 2 éves, az édesanyjával él. A fiam az életem, a mindenem... Sok-sok vita és veszekedés után el kellett költöznöm…

Ezután ismertem meg a párom, aki mellett (igaz sok idő után és nem egyszerűen) megtaláltam végre Önmagam. Nagyon sok mindent átértékeltem, köztük az emberi kapcsolataimat is…. Nem kevés „harcot” kellett megvívnom, elsősorban saját magammal szemben. Korábban túlontúl befolyásolható voltam és nem egyszer „meghintáztattak” ….

A legtöbbet a Páromnak köszönhetem. Ha ő nem lenne és nem tart ki mellettem a legnehezebb időszakokban is, akkor nem tudom most hol lennék….ezek nem „nagy” szavak, ezek tények…

KÖSZÖNÖM NEKED!

A kisfiammal való kapcsolattartás tekintetében teljes mértékben ki vagyok szolgáltatva a feleségem kénye-kedvének.
Elkeseredésemben az elmúlt év őszén a gyámhivatalhoz fordultam, akik megpróbáltak közvetíteni (mediálni) a feleségem ebben nem volt partner és elzárkózott mindennemű megegyezéstől a kapcsolattartást illetően.
Addig is és azóta is mindenben együtt működtem, soha nem vittem el a gyermeket az akarata ellenére, a beleegyezése nélkül.
Csak az ő lakásán lehettem/lehetek vele, heti 2 délután, vagy ha úgy volt „kedve” akkor még ennyit sem.
Én azt szeretném, hogy a gyermek az édesanyjával éljen, csak szeretném végre gyakorolni az apai jogaimat, nyugalomban tölteni azt a kevés időt, amit vele tölthetek.
Sajnos az elmúlt hónapok idegőrlő történései között rá kellett eszmélnem, hogy nem szabad abban hinni, hogy ha én mindent betartok, mindenben együttműködök, a gyermek érdekeit nézem akkor ezt pl. a bíróságon értékelik és szintén azt nézik hogy mi a legjobb a gyermeknek… egy akta az ügy és semmi más…
Amig nincsen kimondva gyermekelhelyezés, én is nevelhetném a kisfiam. De én úgy gondolom, hogy ebben a korban az édesanyjára van nagyobb szüksége…
Ki tudja hogy mikor kerül pont az ügy végére a bírságon… amikor a gyámhivatal azt mondja, hogy fogjam, vigyem el a gyermeket, mert megtehetném… akkor én azt mondom, hogy nem teszem, mert azzal nem használok senkinek, főképpen a kisfiamnak.
Egy ilyen helyzetben, amikor a másik fél eszközként „használja” a gyermeket, miben bízhatom???

Csak remélni tudom, hogy évek múlva nem kell „megbánnom”, hogy nem folyamodtam a gyermekelhelyezésért….

Tisztában vagyok vele, hogy ha 2 embert nem „köt” össze 1 gyermek, sokkal könnyebb megszakítani a kapcsolatot….

 

komment

süti beállítások módosítása