Vasárnap a fiamért mentem a megbeszélt időpontban (14.00), érdeklődtem, hogy mikor ébredt, az édesanyja azt mondta, hogy nem aludt, kérdeztem miért nem próbálta lefektetni, hogy ne legyen délután nyűgös. Válasz: kérdezd a gyereket…?!?!? nem beszél még… a fiam örült nekem, mint mindig, a nyakamba ugrott, majd örömmel szállt be a kocsiba. Megérkeztünk hozzánk, megetettük a halakat, ez sosem maradhat ki…:o)) lementünk a játszótérre, hamarosan megérkezett a húgom és az édesapám, lassan 9hónapja nem láthatták a kisfiam. Pár percig meg volt illetődve, de utána felszabadultan játszott velünk…nagyon jól érezte magát, fel volt töltődve, le sem lehetett állítani. :o)) látszott az arcán a felszabadult, jól érzi magát…
A gyereket nem lehet „becsapni”. Érzi, hogy ha valaki őszinte szeretettel fordul felé, érzi hogy szeretik.
Játszótér után segített virágot ültetni a páromnak. Hatalmas örömet okozott neki, szeret dolgozni :o))
Haza kellett vinnem 19.30-ra, hamar elrepült ez a pár óra… :o(
Nem vagyok rosszindulatú, de ami ezután történt, apró elégtétel volt a számomra, számunkra.
Nem akart hazamenni, visszaszállt az autómba, beült az ülésébe. Amikor az édesanyja be akarta vinni, elszaladt… a gyereket nem lehet becsapni… apró elégtétel.
Az édesanyja, amikor megtudta, hogy a kisfiam a délután folyamán találkozott az édesapámmal, húgommal, akkor megfenyegetett, hogy ennek még következményei lesznek, megütöm a bokám stb… miért ütném? Nincsen még kimondva gyermekelhelyezés sem, se semmi. Amig nincsen kimondva, nekem is ugyannyi jogom van a gyermekkel lenni, mint az édesanyjának. Ha olyan lennék, hangsúlyozom hogy „HA” és nem vittem volna haza a gyermeket, akkor ellenem sem tudnánk tenni semmit, pontosan ugyanúgy, ahogyan én sem tudok a másik fél ellen tenni semmit akkor, amikor el voltam zavarva nem egyszer, amikor nem egyszer nem láthattam a kisfiam, akkor amikor több mint fél éven keresztül sehol nem lehettem vele, mint az édesanyja lakhelyén, akkor amikor a családom, édesapám, testvéreim, nagyszüleim nem láthatták 9-10 hónapon keresztül. Ezek után én megüthetem a bokám, mert találkozott a nagyapjával?!?
Vállalom…
